EGYESÜLET
NYILATKOZAT
az ügyészek és családtagjaik biztonságának és védelmének minimális feltételeiről[1]
Bevezetés:
Az Egyesület célja:
a.) a hatékony, tisztességes, pártatlan és eredményes bűnüldözés elősegítése;
b.) az emberi jogok tiszteletben tartása és védelmük előmozdítsa,
amint azt az Egyesült
Nemzetek által 1948. december 10-én kihirdetett Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozata
tartalmazza;
c.) magas követelmények és alapelvek érvényesülésének
elősegítése a büntető
igazságszolgáltatás működése során, beleértve a hivatali
visszaélések ügyében
történő büntető eljárások indítását a jogállamiság érvényesítése
érdekében;
d.) a bűncselekmények hatékony és független üldözése és elbírálása
érdekében
nemzetközileg általánosan elismert alapelvek érvényesülésének
támogatása
és előmozdítása;
e.) nemzetközi szintű segítség nyújtása az ügyészek
számára a szervezett bűnözés és
a bűncselekmények más típusainak üldözésében.
Ennek érdekében
- a nemzetközi együttműködést előmozdítása a bizonyítékok
beszerzésében és összegyűjtésében, a súlyos
bűncselekményekből származó jövedelem nyomon
követésében, lefoglalásában és elkobzásában és a
szökésben lévő bűnözők elleni eljárásban,
- a nemzetközi együttműködés gyorsaságának és
hatékonyságának növelése ezen bűnügyekben.
f.) intézkedések kezdeményezése a közigazgatásban létező korrupció visszaszorítására;
g.) az ügyészek szakmai érdekvédelme és a büntető
igazságszolgáltatásban játszott
kiemelkedő szerepe érvényesülésének előmozdítása;
h.) az ügyész és az ügyészi szervezet közötti jó kapcsolat
kialakításának elősegítése, a
szakmai és gyakorlati tapasztalatok, az
információ áramlás és információ
csere előmozdítása, az információ technológia
használatának bátorítása;
i.) az összehasonlító büntető anyagi- és büntető eljárásjogi
elemzések kezdeményezése, a
reformok iránt elkötelezett ügyészek támogatása;
j.) együttműködés a nemzetközi és igazságügyi szervekkel a
felsorolt célok elősegítése
érdekében.
Az elnök előszava[2]
’Az Ügyészek és Családtagjaik Biztonságának és Védelmének Minimális Feltételeiről’ szóló Nyilatkozatot a Nemzetközi Ügyészi Egyesület (IAP) tagjainak sorából választott munkabizottság dolgozta ki az IAP Végrehajtó Bizottságának felkérése alapján. Ezek a megállapítások Az Ügyészek Alapvető Kötelezettségeiről, Felelősségéről és Jogairól szóló, az IAP által 1999. áprilisában elfogadott Etikai Kódex 6. §-án alapulnak, amely a következő rendelkezéseket tartalmazza:
„Annak érdekében, hogy az ügyészek feladataikat függetlenül, a jelent
alapelvek szellemében teljesíthessék, a kormányzati szervek
önkényes aktusaival
szemben védelmet kell biztosítani. Az ügyészeket általában megilleti a jog,
hogy
a./ hivatali feladataikat zaklatás, zavaró
befolyás, vagy megalapozatlan polgári-, büntető
és egyéb felelősségre vonás terhétől
mentesen lássák el;
b./ törvényes
eljárásuk miatt bekövetkezett veszélyeztetettség esetén a családjukkal
együtt
igényt tartsanak a személyi biztonságot jelentő hatósági védelemre;”
A fent idézett Etikai Alapelvek az ENSZ Bűnmegelőzési és Bűntető Igazságszolgáltatási Bizottságának 2008. áprilisban tartott 17. ülésszakán beépítésre kerültek „A jogállamiság fejlesztése az ügyészi szervezetek függetlenségének és feladatainak növelésével” című ENSZ határozatba. E határozatban valamennyi ENSZ tagállam felkérést kapott arra, hogy az ügyészi hivatásra vonatkozó jogi szabályozásának felülvizsgálata során vegye figyelembe ezeket.
Az Ügyészek Védelméről és Biztonságáról szóló alapelvek olyan általános érvényű követelményeket fogalmaznak meg, amelyeket elengedhetetlenek, a fontos közfeladatot ellátó és jelentős felelősséget viselő ügyészek védelme érdekében ahhoz, hogy környezetük, munkahelyük biztonságos és akadályoktól mentes lehessen számukra.
Ajánlom ezeket Önöknek és felhívom a világ különböző részén dolgozó ügyészi szervezeteket, hogy saját működési alapelveinek kidolgozása során vegye ezt a Nyilatkozatot figyelembe.
Hálás köszönetemet fejezem ki az IAP nevében a munkacsoport tagjainak[3] akiknek tiszteletet érdemlő tevékenysége nyomán jött létre ez az alapelvgyűjtemény és biztos vagyok abban, hogy nemzetközi elismerést szerez majd az ügyészek számára valamennyi kontinensen.
Aláírás:
Francois Falletti
az IAP elnöke
NYILATKOZAT
az Ügyészek és Családtagjaik Biztonságának és Védelmének Minimális Alapelveiről.
TUDATÁBAN annak, hogy az ügyészek alapvető szerepet játszanak a büntető igazságszolgáltatási rendszer megfelelő működésében és a törvényesség fenntartásában,
FELISMERVE, hogy az ügyészek veszélybe kerülhetnek olyan személyektől, akik fenyegetik az életüket, személyüket, tulajdonukat és biztonságukat azzal a szándékkal, hogy törvénysértő módon befolyásolják őket,
FELISMERVE, hogy az ügyészek és családtagjaik biztonságának megteremtésére vonatkozó felelősség megoszlik az ügyész személye, az ügyészi szervezet és az arra illetékes állami hivatalok között,
TEKINTETTEL arra, hogy az államok feladata, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek ügyészeik és családtagjaik védelme érdekében a személyes biztonságuk ellen irányuló fenyegetésektől való megvédésük érdekében,
Ezért elfogadásra kerül az alábbi Nyilatkozat Az Ügyészek és Családtagjaik Biztonságának és Védelmének Minimális Alapelveiről és bátorítja az ügyészeket és az ügyészi szervezeteket, hogy működjenek közre alkalmazása érdekében.
1. Az államoknak valamennyi szükséges intézkedést meg kell tenniük annak biztosítása
érdekében, hogy az ügyészeket és családtagjaikat – az erre alkalmas állami szerv - fizikai
védelemben
részesítse abban az esetben, ha személyes biztonságuk ügyészi hivatásuk
gyakorlása miatt veszélybe kerül.
2. Az államok kötelesek biztosítani elsősorban az ügyészek munkahelyének teljes biztonságát,
amely magában
foglalja a bírósági épületeket, az ügyészség épületeit és más
helyszíneket, ahol az ügyész hivatalos tevékenységet fejt ki.
Amennyiben szükséges, védelmet
kell nyújtaniuk az ügyészek és családtagjaik
számára otthonukban és utazásuk, közlekedésük során is.
3. Ha
fokozott biztonsági intézkedések
megtétele válik szükségessé, az államoknak valamennyi
lépést meg kell tenniük e
további védelem biztosítása érdekében, beleértve a rendőrségi
védelmet, vagy a
testőrt is. Ahol az szükséges, az ügyész munkahelyét és otthonát megfelelő
biztonsági eszközökkel és rendszerekkel kell felszerelniük és ellátniuk az
ügyészt és
családtagjait megfelelő személyes védelmi eszközökkel.
4. Egy arra alkalmas, felelős állami hatóság mérje fel az ügyészeket általában és az egyes
ügyészeket konkrétan
– családtagjaikra is iterjedően - fenyegető
biztonsági kockázatokat,
és az így tett megállapításokat időközönként, illetőleg
a körülmények megváltozásakor
vizsgálja felül.
5. Egy megfelelő állami hatóságot felelőssé kell tenni azért, hogy
biztosítson az ügyészek és
családtagjaik számára kellő információt, képzést és tanácsadást a személyes védelem
témájában.
6. Ha
a rendőrség, az ügyészség vagy valamely más állami szerv tudomást szerez az ügyészt
vagy családját érintő konkrét fenyegetésről vagy biztonsági kockázatról, akkor e
szervnek kötelessége tanáccsal ellátni az ügyészt és
családját a fenyegetésről vagy
kockázatról. Ilyen esetben az illetékes állami
hatóság elemezze a fenyegetést vagy kockázatot
és gondoskodjon a lehetségesmértékű teljes biztonság garantálásáról az ügyész és családja
számára,
beleértve a tanács adását is arra vonatkozóan, hogy milyen épéseket tegyenek
az érintettek saját biztonságuk megőrzése érdekében.
7. Ha az ügyésznek jut tudomására a
személyét vagy családtagjai személyét érinti valamilyen
konkrét fenyegetés vagy
kockázat, köteles erről informálni a megfelelő állami szervet.
8. Ha
az ügyészek vagy családtagjaik erőszaknak,
vagy az erőszakkal való fenyegetésének
vannak kitéve, illetőleg ha
zaklatják, követik, megfélemlítik, vagy bármilyen módon
kényszerítik őket,
továbbá ha nem kívánt felügyeletnek vannak kitéve, az államoknak
biztosítaniuk
kell:
- az ilyen jellegű események teljes kivizsgálását,
- értesíteniük kell az ügyészt a vizsgálat eredményéről,
- a megfelelő intézkedések megtételét az ilyen
jellegű incidensek ismétlődésének
megelőzése érdekében és ahol a szükséges vádat
emelni, valamint
- a megfelelő tanácsadást, illetőleg pszichológiai
segítséget az ügyész és
családja számára.
9. A
8. pontban hivatkozott esetekben az ügyészi szervezetnek meg kell fontolnia egyéb segítő
intézkedések felvonultatását
is, pld. az érintett ügyész mellé egy másik ügyész beállítását.
10. Az államoknak mérlegelniük kell kártérítés fizetésének lehetőségét az ügyész családtagjai
számára abban az esetben, ha az ügyész elhalálozott, illetőleg ha az ügyész azért
sérült
meg az ellene irányuló támadásban, mert feladatait a szakmai
elvárásoknak megfelelően
hajtotta végre.
Kártérítés fizetését kell megfontolni
abban az esetben is, ha a fenyegetés vagy kockázat
elhárítása súlyos törést
okozott az ügyész vagy családtagja életében.
11. Az államok és az állam szervei tegyenek megfelelő gyakorlati
lépéseket annak
megakadályozása érdekében,
hogy az ügyészre vagy az ügyész családjára
vonatkozó személyes információk harmadik személy előtt ismertté váljanak
olyan
esetekben, amikor ez nem lenne kívánatos.
12. Az államok tegyenek célirányos lépéseket annak érdekében, hogy
értékelhessenek
valamennyi biztonsági kockázatot és megtegyék a megfelelő
biztonsági intézkedéseket
amikor az ügyész meghatározott feladatából adódóan
különösen sérülékennyé válhat,
pl. amikor terrorizmus-, szervezett bűnözés-,
háborús bűncselekmények, emberiség
elleni bűncselekmények, vagy bűncselekményből
származó vagyontárgyakat
lefoglalása, vagy az állami alkalmazottak által
elkövetett bűncselekmények ügyében jár el.
13. Az ügyészt és családtagjait megillető intézkedéseket kell
alkalmazni olyan személyek javára
is, akik
az ügyészek mellett dolgoznak az ügyészi szervezet alkalmazottaiként, továbbá
családtagjaikra is kiterjedően olyan esetekben, amikor ez a realitások alapján
biztonságuk
és védelmük érdekében szükségessé válik.
14. Az államoknak ki kell
jelölniük a megfelelő hatóságokat, amelyek feladata az ezen
nyilatkozatban
leírt funkciók gyakorlása és végrehajtása, s tájékoztatniuk kell az
ügyészeket
és családtagjaikat arról, hogy mely hatóság kerültek kijelölésre az egyes
feladatok ellátására.
* * *
[1] Elfogadva Helsinkiben, 2oo8-ban a Nemzetközi Ügyészi Egyesület (IAP) Végreható Bizottságának ülésén
[2] Francois Falletti IAP elnök 2oo7-2o1o, Párizsi fellebbviteli főügyész
[3] Sir Alasdair Fraser koronaügyész, észak-ír legfőbb ügyész; James Hamilton ír legfőbb ügyész, a bizottság elnökei; Nicholas Cowdery koronaügyész új-dél walesi legfőbb ügyész, Ausztrália; Carlos Donoso Castex, az Argentin Ügyészi Egyesület alelnöke; Gary McCuaig koronaügyész, Alberta Állam főügyésze, Kanada; Ola Laurell, az EUROJUSTICE nemzeti tagja, Svédország; Geoffrey Henderson, Trinidad és Tobago legfőbb ügyésze; Terrence F. Williams, a Brit Virgin Szigetek legfőbb ügyésze és Adam Roberts korona ügyész, Kajmán Szigetek, mint tagok.














